Keresés:

ausztria.co on Facebook
Friesland
innen: ide:
Gps koordináták:

 

Frízföld

A frízek már több mint kétezer esztendeje élnek ezen a tájon, a Nagy Frízföld, a Frisia Magna már a történelmi emlékezet homályába vész el. A fríz birodalom talán a Rajna és az Ems között terült el, s emléke a kis félmilliót számláló nép tudatában ma is elevenen él. Sok-sok évszázadokon át úgy gondoltak vissza a frízek az egykori nagyságra, hogy különállásuk meg tudott maradni népi egységnek. Ugyan hajlandóak voltak együtt élni, együtt munkálkodni a hollandokkal, de fríz mivoltukat soha nem tagadták meg, a németalföldi nyelvi, kulturális egységbe soha be nem olvadtak. Nyelvük is különálló, az angol és a német nyelv összekötője lehet a fríz nyelv. Különösen a fríz értelmisénél érezhető, hogy előbukkan a népi önállóság. Ma már csak Frisia Parva, azaz Kis Frízföld létezik Hollandián belül, viszont a frízek gazdagok. A fríz mezőgazdaság igen fejlett, a fríz tejtermékek sajtok világhírűek. Olyannyira fontos a tej e tájon, hogy Frízföld fővárosában Leeuwardenben szobrot állítottak a tehénnek.

A középkor elején a Schelde és a Weser folyók között elterülő területet, azaz majdhogynem az egész mai Hollandiát és Észak-Németország nyugati részét frízek lakták. A pogány frízek nem voltak hajlandók feladni függetlenségüket a Frank Birodalommal szemben, akik felett végül Nagy Károly aratott végleges győzelmet, s Lex Frisionum törvényével rákényszerítette a fríz urakat, hogy vegyék fel a kereszténységet, de ugyan ebben a törvényben írásba foglalta a frízek ősi jogait is. 

A középkorban a holland nyelv térhódítása miatt zsugorodott Frízföld területe, a 15. században Nyugat- és Kelet-Frízföld is behódolt III. Frigyes német-római császár előtt, aki viszont nem volt hajlandó a frízek ősi kiváltságait elismerni. A spanyol háborúk idejét követően az újonnan megszülető Németalföldi Köztársaság egyik tartománya lett. 1782-ben Frízföld volt az első ország, amely elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét az Egyesült Királyságtól.

Ma a vizisport kedvelőinek paradicsoma ez a hely, van itt lehetőség evezésre, vizisíre, motorcsónakozásra, vitorlázásra: a sok tó vize rengeteg lehetőséget kínál az ide látogató sportembernek. A hollandok szívesen töltik itt szabadságukat, s a németeknek is kedvelt üdülőhelye ez.

Sajátos helyi sportokat is találunk itt, például a Wadlopent. Ekkor apálykor átgyalogolnak a vizes földön a tengerpart közelében található szigetek egyikére. A csatornát rúddal átugrani szintén fríz testedzés. Winsumban rendeznek ilyenfajta ugróbajnokságot. Télen korcsolyázni lehet a befagyott tengeren vagy a csatornák jegén, hiszen a csatornák adta természetes jégpályákon akár 200 kilométert is le lehet korcsolyázni egyhuzamban.

A frízek büszkék hírességeikre. Például Pieter Stuyvesantra, a cigaretta-fajta névadójára, aki New York (az akkori Új Amszterdam), első kormányzója volt.  Margaretha Geertrudia Zelle, a híres kémnő is fríz volt, ismertebb nevén Mata Hari.

Leeuwarden

Leeuwardent, a frízek nyelvén Ljouwert, közel 100 ezren lakják. Már település volt itt a 10. században is, 1190-ben már városfalak veszik körül. A 13. században még víz hömpölygött a város alatt, az eliszaposodás azonban itt is kezdetét vette. A 16. században Leeuwarden Friesland és Groningen kormányzójának a székhelye lett. Vilmos Lajos, Nassau grófja népszerűvé vált, a frízek „Us Heit”, azaz „Apánk” néven emlegették.

A város központja a Stadsgracht csatorna által körülvett, szigetszerű terület, belvárosával egy-két óra alatt megismerkedhetünk. A Stadsgracht hídján átlépve az Igazságügyi palota és a Harmonica (színház- és hangversenyterem) épületénél találjuk magukat.  A közelben találjuk a Het Princessehof Múzeumot, amely indonéz gyűjteményt rejt. A 17. századi épület nevét Hessen-Kassel-i Mária-Lujza hercegnőről kapta, aki Johan Willem Friso kormányzó özvegye volt. 1916 óta helyezik itt el a város kínai és más keleti porcelán- illetve fajansz-gyűjteményét. Anne Tjibbens van der Meulen pár évtizedet Indonéziában élt, s igen érdekes kollekciót állított össze, amelyet a városra hagyott.

A múzeumtól nyugatra eső tér közepén két parkot is találunk, a Noorder és a Wester Plantage, melyek között emelkedik a frízek földjének jelképes építménye, az Oldehove. A kőből és vöröstéglából épített gótikus tornyot a 16. század első felében építették. Eredetileg egy egész katedrálist szerettek volna építeni, de három év munkájával csak ennyi készült el, aztán abbahagyták az építkezést. A fríz keserűség és öngúny mondatja jelképesnek az Oldehovét.

Fontos még megemlíteni a Fríz Múzeumot, amely a fríz földre vonatkozó történelmi és művészeti emlékek legteljesebb gyűjteménye. A házat 1781-ben építették. A múzeum bemutatja a büszke nép őstörténetét: Tacitus írásaiból hallunk először a frízekről. A népvándorlás korában már a frankokkal csatáznak. Bonifác angol pap, vagy más néven Winfried kezdi el téríteni a frízeket, ő Germánia apostola, később Mainz érseke lesz, de ezen a földön lesz gyilkosság áldozata is. Az utrechti püspök, Willibrord fejezi be a keresztény hitre térítését a frízeknek.

A múzeum régészeti leletei ezt a korszakot eleveníti fel, majd a középkori fejlődést követően a 16-18. századi ezüst- és aranyművesség gyönyörű darabjait mutatja be. A képtár igazi kincse Rembrandtnak egy Saskiát megörökítő festménye. Saskia van Uylenburg egyébként fríz származású volt, esküvőjüket is egy észak fríz faluban, Saint Anna Parochie-ben tartották.  A múzeumban találhatunk még fríz népviseleti és népművészeti tárgyakat is, amelyek közül kiemelkednek az ötvösművészeti darabok. Különösen a doktor Popta kincsének nevezett gyűjtemény a híres. Hasonlóan népszerű a Hindeloopen-szoba: a 17. századi bútorok láthatóak a bölcsőtől a tölgyfa-szekrényekig.

 A múzeummal szemben található levéltárban és könyvtárban, a Kanselarij reneszánsz épületében még többet meg lehet tudni a frízek múltjáról. Az épület 1566 és 1571 között épült, először bíróságként funkcionált. Ma több mint 200 ezer kötet és hozzávetőlegesen 2000 kéziratot és térképet tanulmányozhatunk e falakon belül.

A grachton nyugati irányban folytatva utunkat elérjük a városmag központját jelentő 18. századi díszes épületet, a Városházát a Fő téren. A Fő téren a Városháza mellett a Stadhouderlijkhof, azaz a korábbi kormányzók palotája érdemel említést. Az épületben ma az uralkodó képviselője székel. A palota előtt áll Vilmos Lajos kormányzó, „Apánk” szobra.

Elhagyva a városközpontot a Harlinger Trekweg és a Heliconweg sarkán megpillanthatjuk a korcsolyázó szobrát. A korcsolyázás népi sportnak számít a frízek földjén, hiszen minden télen befagynak egy két hónapra a csatornák és a tavak. A leghíresebb sportverseny is az, amely tucatnyi fríz várost érintve, mintegy 200 kilométeres távon zajlik le. Ennek a versenynek állít emléket a leeuwardeni szobor.

Elhagyva Leeuwardent Marssumba jutunk, ahol dr. Popta kastélyát láthatjuk. Tipikus fríz „state” ez, így nevezték a 16-17. századi kastélyokat, s ez az utolsó, ami megmaradt közülük. Dr. Popta állami szolgálatban álló nemesember volt. Ma is azokat a bútorokat látni kastélyában, mint ahogy ő berendezte.

Franeker városa egykor egyetemi város volt, azonban az 1585-ben alapított egyetemét 1811-ben Napóleon megszűntette. Azóta sem volt uralkodó, vagy állami szerv, vagy egy mecénás, aki felélesztette volna az egyetemi hagyományokat a városban. Az már csak emlék, hogy például Descartes itt koptatta az iskola padjait. A régi professzorok házai is megvannak, a Planetárium is, sőt az ország legrégebbi kocsmája is, a diákkocsma, a Boght van Guné. A Planetárium azért is különleges, mert nem egy egyetemet végzett tudós, hanem egy egyszerű gyapjúfonó mester, Eise Eisenga készítette a naprendszer elemeinek mozgását bemutató eszközt. A Stadhuis a 16. század utolsó éveiből származik s reneszánsz stílusjegyeivel a város egyik legszebb épülete, oromzatos homlokzata egy gyönyörű nyolcszögletű tornyot fog közre.

Harlingen tengeri kikötő, a Waddenzeere kifutó hajók Angliába visznek holland és fríz mezőgazdasági termékeket. A kikötőt még 1580 körül építették. A tengeri gátról a kőember, a Stenen Man tekint a távolban. A szobrot Caspar Robles de Billy spanyol kormányzónak az emlékére állították. Ugyan Hollandiában igen ritka a spanyol elnyomóknak emléket állítani, de Harlingen igen hálás a kormányzónak: az ő javaslatára építettek a város köré gátakat. A tengerár ugyanis gyakran pusztított erre, a legfélelmetesebb pusztítást 1287-ben csinálta, amikor is teljesen elnyelte Gryn városát. A Stadhuis 1730-ban épült, s fölé őrtorony emelkedik. A fríz szigetvilágba Harlingen kikötőjéből indulnak a kompok. A két órányira található Terschelling a legnagyobb sziget, és igen gyéren lakott. Természeti rezervátum is, amibe – a lakók elzárkózottsága miatt – egyfajta társadalmi vagy népművészeti rezervátumnak is mondható.

Bolsward évszázadokkal ez előtt híres Hanza város volt, igaz akkor a tenger partján feküdt, ma már több mint 10 kilométerre van attól. Régi gazdagsága magyarázza, hogy számtalanszor támadták meg és fosztották ki a várost a kalózok, a spanyolok, az angolok. Legszebb épülete a reneszánsz stílusban épült Városháza. 1666-ban a Sint Martinkerkben, a 15. században épült templomban temették el Gysbert Japicxot, a régi fríz irodalom kiemelkedő alapját, és a fríz irodalmi nyelv megteremtőjét. A Szent Márton templom egyébként Frízföld legrégebbi temploma, a szentélybeli padsor, a barokk szószék és számos festmény teszi kiemelkedően értékessé.

Makkum, Workum és Hindeloopen az IJsselmeer partján sorakoznak egymás mellett. Makkum kék fajanszáról nevezetes, amit 1660 óta gyártanak ugyan azzal a módszerre. Workum középkori eredetű kisváros, számos régi gyönyörű épülettel és Gertrúd-templomával, amely gótikus ugyan, de tornya olyan erős és vaskos, hogy akár egy erődítmény része lehetne. Városházája akár egy rokokó csecsebecse. Hindeloopen a középkor századaiban büszke város volt, Norvégiával közvetlenül kereskedett. 1255-ben kapott városi rangot. Nevét faragott és festett vagy lakkozott bútorainak köszönheti. Az asztalosság és a népi művészet összefonódása kitűnően mutatkozik meg ezeken a bútorokon. A keleti díszítő elemeken ne lepődjön meg a látogató, a 17-18. századtól kezdve az indonéz szigetvilágot járó tengerészek hozták magukkal, az északi vizeken megforduló matrózok pedig a skandináv lakáskultúra elemeit ismertették meg az otthon maradottakkal. Így adódott ez az érdekes keretművészet. A faluban ma is működik manufakturálisan bútorgyár, amely megtekinthető a látogató számára is, sőt a falu sajátos népviseletét felöltő lakosokkal is találkozhatunk.

Sloten szintén bele tartozik a hagyományosan emlegetett tizenegy történelmi fríz városba. Az itteni építkezésre a harang alakú homlokzat a jellemző. A régi városfalakból megmaradt néhány ódon bástya és két kapu, meg a malommal egybeépített vízi kapu, a Lemsterwaterpoort.

A fríz tóvidék központja, egyben a vizisportok centruma Sneek.  A 33 ezer lakost számláló városban találkoznak ugyanis a tavakat összekötő csatornák. A város műemlék-büszkesége a Waterpoort, a Vízikapu, amely 1613-ban került az egyik csatorna fölé, hogy két tornya között ellenőrizhető legyen a város vízi bejárata. A Stadhuis 1760-ból való, ezért borítja bájos rokokó dísz. Különösen a kapubejárat feletti rész díszes. A városban található a Fríz Hajózási Múzeum, ahol kicsinyített hajómodellek és tengeri térképek emlékeztetnek arra, hogy évszázadokon át fríz tengerészek is bejárták a világtengereket.

Sneek és Leuuwarden között félúton egy kis falu, Wieuwerd protestáns templomának kriptájáról híres. Itt fekszik ugyanis üvegkoporsóban négy 17. században élt és elhunyt polgár, akik – a földből feltörő gázoknak köszönhetően – teljesen épen konzerválódtak.

Dokkum városa Frízföld északi részén terül el. A település több mint 1200 esztendős, az Ee folyó partján. A város története vérrel kezdődik: Bonifác hittérítőt 755-ben a pogány frízek baltával ütik agyon. a neki szentelt templomban őrzik egyes ereklyéit, amelyet a szent névnapjának ünnepén körmenetben visznek körben. A várost 1538-ban vették körül falakkal, amelyeken összesen 6 bástya állt, ezek közül kettő maradt meg. Ezen kívül szélmalmok is vannak a falon. A Városháza, az Admiralitás háza és egy 14. századi protestáns templom adnak ódon hangulatot a városnak.


Lemmer, Friesland, Hollandia
forrás: kattintson ide