Keresés:

ausztria.co on Facebook
Delft
innen: ide:
Gps koordináták:

Find more about Weather in Delft, NL

 

Delft

Hága és Rotterdam között, Dél-Hollandiában terül el a fajansz fővárosa, ám a fővároshoz közelebb esik. Közel százezren lakják. Neve először 989-ben bukkan fel egy krónikában. Száz évvel később Lotharingiai Gottfried várat épít a mai városháza helyén. Már ekkor elkezdenek csatornákat ásni, hogy olcsó vízi úton szállítsák Delft piacára a környék termékeit. 1246-ban kap városi rangot. A 14. századtól kezdve sört is főznek, mázas cserepet égetnek, vásznat szőnek a városban. A 17. századra Hollandia harmadik legfontosabb városává válik, s egy ideig itt van a központja a Kelet- és a Nyugat-Indiai Társaságnak. A 19. században újabb lendületet kap a város fejlődése, műegyetem nyílik, kutatóintézeteket alapítanak, s a cserép-, majolika-, és porcelángyártás mellé a kohászat is felsorakozik.

A város történelme fordulatos. 1536-ban szinte teljesen leégett, 1654-ben egy lőporraktár robbant fel, melynek következtében számos ház és templom megrongálódott, körülbelül százan meghaltak és több ezren sebesültek meg. Hozzávetőlegesen 30 tonna puskapor szállt a levegőbe Doelenkwartier kerületben. A szerencsétlenségben a szerencse az volt, hogy sok delfti polgár éppen a hágai vásáron vagy a schiedami piacon voltak, amikor berobbant a raktár. 1584-ben a delfti Pronsenhofon ölték meg Orániai Vilmost, a Hallgatag Herceget, akit az Újtemplomban temettek el, mivel a család temetkezési helye Bredában éppen spanyol uralom alatt volt. Így viszont hagyományt teremtettek annak, hogy az Orániai-ház többi tagja is ide temetkezzen. Orániai Vilmost Balthasar Gérard ölte meg, aki álnéven és egy francia hugenotta fiának kiadva magát férkőzött Vilmos közelébe. 1632-ben itt született a németalföldi festészet egyik legnagyobb alakja Jan van der Meer, akit a művészettörténet Jan Vermeer van Delft néven ismer. A város szülötte Hugo Grotius is, aki a nemzetközi jog megalapítója vagy Leeuwenhoek, a mikroszkóp feltalálója.

A kerámiájáról is híres városban a 17. században indult fellendülésnek az 1680-től 1740-ig virágkorát élő porcelán ipar. A tányérok, tálak, díszedények és szobrok mellett, japán mintára bútorokat, madárkalitkákat és hegedűtokokat is gyártottak. A város porcelániparának köszönhetően érhette el, hogy a Holland Kelet-Indiai Társaság hajói a delfti kikötőből induljanak útnak.

A delfti fajanszgyártás történetében három nagyobb korszakot különítünk el. A 17. század közepéig tartott az első, amikor is a kék alapra gazdagon, kék színnel vitték fel a figuratív ábrákat. Főként csataképeket vagy zsáner-jelenetet festettek. A második korszakban a kelet-ázsiai hatás az erős. A Távol-Keletről behozott finom és ritka porcelántárgyak álltak mintául, de nem álltak meg a leutánzásnál, hanem a maguk művészetéből és ügyességéből is hozzátettek. A harmadik korszak kezdete a 18. század elejére tehető, amikor olyan sokoldalú lett a gyártás, és annyira különböző darabok kerültek ki a mesterek keze alól, hogy nem lehet általánosítani a korszakra. A delfti fajanszról annyit lehet elmondani, hogy cserepe általában sárgás és csengő, máza fényes és élénk, díszítése pedig a legtöbb esetben kék.

Delft belvárosa egy-két óra alatt is végigjárható. a csatornák környéke, s az óváros úgy hat, mintha a régi holland építészet szabadtéri múzeumában járnánk. A piactér, a Markt a város központja, amely jókora kiterjedésű, ezért is tudja befogadni minden év augusztusában a holland hadsereg parádézó egységeit a Taptoe elnevezésű ünnepség keretében. Ekkor harangjátékot is hallgathatunk a téren. A Markton található a Városháza és a Nieuwe Kerk, az Új templom. Ez utóbbi tartogat történelmi emlékeket és művészeti látnivalót. Fából készült elődjét még Bajor Albert emeltette 1384-ben előbb Mária, később pedig Szent Orsolya tiszteletére. A kőtemplom a 15. század végére készült el. A képrombolók sok kárt tettek a templomban, mely 1572-től kezdve működik protestáns templomként. 108 méter magas tornya tetejéről gyönyörű látvány nyílik a városra. Építészeti érdekessége, hogy alapja négyszögletű, teteje viszont már nyolcszögletű. A templom falai kissé elhajlanak, ami a szörnyű lőporraktár robbanás nyoma. Az oltár helyén Hallgatag Vilmos monumentális síremléke található.

Orániai Vilmos a nassaui gróf fiaként látta meg a napvilágot 1533-ban, s gyermektelen rokonától egy dél-franciaországi birtokot örökölt meg, Orange (Oranje, Oránia) tartományban, innen származik neve is. Ifjú korában V. Károly császár udvarába került, aki nagyon megkedvelte, s II. Fülöp spanyol király jóindulatába ajánlotta. Fülöp ki is nevezte Orániai Vilmost a németalföldi államtanács tagjává, s jó pár tartomány helytartójává. Vilmos második felesége Móric szász választófejedelem leánya volt, s a házasság politikai következményekkel járt, hiszen magára vonta vele II. Fülöp gyanúját. Eközben a kegyetlen Alba herceg, a spanyol király nevében mindent eszközt megragadott a németalföldi rend helyreállítására, Orániai Vilmos 13 éves fiát túszul ejtette és Spanyolországba küldte, miközben Orániai Vilmos birtokait elkobozta. Vilmos sereget toborzott és hátat fordított a katolicizmusnak, majd a németalföldi felkelés vezérévé választatta magát. Ekkor bontakozott ki államférfiúi és hadvezéri tehetsége. 1576-ban az un. genfi pacifikáció révén elérte, hogy az összes németalföldi tartomány egyesüljön a spanyolok ellen. II. Fülöp megátkozta és 25.000 aranyat tűzött ki a fejére vérdíjul. Ez okozta vesztét: a vérdíjra pályázó egyik kalandor, Balthasar Gérardnak sikerült e merénylet.

A hollandok mélyen meggyászolták Orániai Vilmost, s a síron túli tiszteletet misem bizonyítja jobban, mint az Új templomban található mauzóleum. A mauzóleum 1614 és 1620 között készült belga kőből és olasz márványból. A szarkofág tövében egy kutyafigura is látható: a krónikások feljegyezték, hogy a herceg halála után kutyája éhen pusztult, miközben sírja mellett nyüszített. A herceget vértezetben, kardosan, parancsnoki bottal ábrázolja a bronz szobor. A sírt körülvevő négy oszlopsor az Igazság, a Szabadság, a Vallás és a Bátorság allegorikus megjelenítései. A sírt a Hírnév szárnyas szobra is díszíti.

A templom számos síremléket rejt még magába. Itt nyugszik I. Vilmos holland király is, aki a napóleoni idők után függetlenné tett Németalföld első királya. Belgium elszakadása miatt I. Vilmosnak le kellett mondania, mert annyira népszerűtlenné tette, hogy minden alkotmányos reformnak ellenáll. Visszatetszést keltett az is, hogy második felesége katolikus volt.

A szentéj bal oldalán Hugo Grotius, nemzetközi jogász síremléke áll. A síremlék felirata nem állít kevesebbet, mint azt, hogy Grotius „Európa csodája” volt, a „géniusz csúcsa”, az „erény maga”, akire „a Temze és a Szajna úgy tekintett, mint a hollandok csodálatos képviselőjére”.

A Városháza, a Raadhuis az 1618. februári tűzvész után épült újjá, akkor kapta barokk stílusjegyeit. A Városháza termeit, a polgármesteri fogadószobát és a házasságkötő termet a delfti művészek képei díszítik, a tanácsterem falain találkozunk a holland történelem szinte valamennyi Vilmosával.

A Marktra néz az egykori Vajház, a Boterhuis, és a Mázsaház a Waag. A közelben található a Korenbeurs, a Gabonabörze és a Vismarkt, a halpiac. Az egyik legrégebbi csatorna az Oude Delft, amelyen átkelve jutunk el Hallgatag Vilmos palotájába és gyászos halála színhelyére a Prinsenhofhoz, s a vele szemben álló Oude Kerkhez az Öreg templomhoz. A templomot a 13. század közepén épült, és folyamatos átépítéseken esett át, így nem is művészettörténeti szempontból érdekes, hanem a tornya miatt, hiszen az 1300 táján épült torony szemmel láthatóan ferde. Nem csoda, hogy senki sem meri a benne lévő, igen súlyos (9 tonna), 1570-ben öntött harangot megkongatni. Ebben a templomban is számos régi síremlék van: itt elsősorban tengernagyok nyugosznak, elsősorban Piet Heijn, a holland gyermekdalok hőse, akinek szobrát Rotterdamban, Delfshavenben láthattuk. Ő tartóztatott fel spanyol gályákat, s összesen, akkori érték szerint 11,5 millió holland forintnyi zsákmányra tett szert. Tromp admirális is itt nyugszik a templom falai között, valamint Anthonie van Leewenhoek mikrobiológus, a mikroszkóp feltalálója is.

A Prinsenhof épületét a 15. század elején építették. 1400 táján alapították azt a Szent Agátáról elnevezett zárdát, amely később, 1572-ben lett az Orániai herceg rezidenciája, miután a protestánssá vált Németalföldön konfiskálták az egykori egyházi javakat. Az Orániai-dinasztia tagjai a 17. század végén veszítették el tulajdonjogukat a Pronsenhof felett. Ettől kezdve sokféle köznapi rendeltetése is volt, egy ponton kaszárnyának is használták. Restaurálásának a második világháború előtt láttak neki. Az egykori kolostor, a későbbi palota, ma Delft városi múzeumának anyagát mutatja be a látogatóknak. Az épület egy részében nyáron régiségvásárt rendeznek, ide sereglenek Hollandia legismertebb régiségkereskedői. A múzeum anyagának túlnyomó többségét az Orániai-házra vonatkozó emlékek adják, a képtárakban pedig az u.n. delfti iskola mestereinek alkotásai láthatóak. A múzeum az 1568 és 1648 között lezajlott „nyolcvanéves háborúnak” nevezett holland szabadságharc eseményeinek állít emléket. A herceg egykori dolgozószobájából a refektórium felé vezető lépcsőnél még látni a golyónyomokat, amelyeket Hallgatag Vilmos életét kioltó golyók hagytak maguk után. A tettes a gyilkosság után elmenekült, de futás közben elbukott egy szalmarakásban, így elfogták. A Prinsenhof emeletéről el lehet jutni az egykori kápolnába, amely most Delft vallon temploma. Hallgatag Vilmos leánya, Emília itt nyugszik.

A Prinsenhof közelében az Oude Delften található a Huis Lambert van Meerten, az iparművészeti múzeumot, amelynek egy műgyűjtő kollekciója szolgált alapjául, s 1907-ben hagyta a holland államra gyűjteményét. Néhány házzal odább egy gótikus kapu mögött találhatóak a középkori beginaházakat, egy titkos katolikus templommal, amelynek barokk a belseje, de feszülete és néhány oltártáblája még régebbi korokból származnak.

A közeli régi temetőben nyugszik egy bizonyos Naundroff óriás. 1845-ben halt meg Delft városában a mester, aki nem kevesebbet állított magáról, minthogy ő a francia trónörökös, XVI. Lajos király és Marie-Antoinette második fia. Az igazi Lajos Károly herceg 10 évesen meghalt a párizsi Temple foglyaként. A szóbeszéd viszont terjesztette, hogy a királyt sikerült megszöktetni vagy elcserélni. A regényes históriák nyomán a 19. század elején sokan felléptek trónkövetelőként. Naundorff óriásról kavargott a legtöbb vita, még történettudósok is igazat adtak neki, s holtában is tisztelték. Ennek jele a delfti temetőben a Bourbon-címerrel és a francia királyi koronával díszített sír, amelyet Naundroff hívei 1904-ben emeltek. Azóta a szakértői vizsgálat bizonyította, hogy Naundroff hercegi származása valóban csak szóbeszéd volt.

Érdemes még megnézni a Tétard van Elven Múzeumot, amely egy festőművész műgyűjteményén alapulva jött létre. Főként kínai és japán porcelánokat, régi képeket, bútorokat, több évszázados delfti fajanszokat találunk itt. A fő attrakció egy olyan műterem, amilyen Vermeer idejében volta delfti festők munkahelye. Az örökhagyó végakarata volt, hogy díjat ne szedjenek a múzeumban, sőt, a delfti kék porcelán csészékben kávét és teát kínáljanak a múzeumba betérő látogatóknak.

Delft kapuja előtt, a Szent Katalin kapunál terül el a Westland, Hollandia világhírű zöldségeskertje. A várostól nem messze olajkutakat is látunk, és földgáz tör elő a föld mélyéből. Delftnek és környékének egész sor nagyüzeme van, vegyipari, gyógyszeripari üzemek, kábelgyárak és műszergyárak is megtalálhatók itt. A fajansz és porcelán gyártása természetesen szintén tovább működik.


Delft
forrás: kattintson ide