Keresés:

ausztria.co on Facebook
Hága
innen: ide:
Gps koordináták:

Find more about Weather in Hága, NL

 

Hága

Körülbelül fél millióan lakják Hágát, Hollandia harmadik legnagyobb városát (Amszterdam és Rotterdam után), s egyben az ország fővárosa is. Különböző nyelveken más és más elnevezésekkel találkozunk a város nevét illetően: a német Den Haagnak mondja, franciául La Haye, angolul The Hague. A holland hivatalos neve ’s-Gravenhage, ami azt jelenti: a gróf sövénye. A hétköznapi holland nyelv azonban csak Den Haag-ként emlegeti.

Hága több mint 700 éves város. Nevével először 1242-ben találkozunk: Die Haghe. I. Thierry fríz grófnak itt volt vadászterülete, talán ennek a sövényéről kapta a területét. Később, mikor II. Vilmost, Hollandia grófját német királlyá koronázták, kibővítette a kastélyt, várkastéllyá alakíttatta át az egykori vadászlakot. Fia folytatta az építkezést, néhány évtized elteltével pedig Bajorországi Albert idehozta udvarát. A várkastély tövében város nőtt. 1586-ban a spanyol uralom ellen fellázadt németalföldi tartományok rendjei itt gyűltek össze. Később pedig ugyancsak a hágai kastély falai között pecsételődött meg Hollandia, Svédország és Anglia hármas szövetsége XIV. Lajos francia király ellen.

Maga Hollandia tartomány, amelynek Hága a fővárosa lett, sokkal gazdagabb és hatalmasabb volt a németalföldi „aranykor” idején, mint a város – ez magyarázza, hogy Hága nem jutott olyan kiváltságokhoz, mint amelyekkel ás városok rendelkeztek. Érdekes módon Bonaparte Lajos, Napóleon öccse, akit a francia császár Hollandia királyának tett meg, ruházta fel először privilégiumokkal Hágát, jóllehet maga előbb Utrechtben, később Amszterdamban székelt. Orániai Vilmosnak a holland trónra lépése nyomán lett Hága fővárosa az országnak. Fia, II. Vilmos továbbfejlesztette és szépítette a várost.

A XIX. század végétől kezdve egész sor békekonferencia fűződik Hága nevéhez. Az első Oroszország javaslatára ült össze 1899 májusában, 26 ország részvételével a „fegyverkezés csökkentésére és a béke biztosítására”. 1907-ben Theodor Roosevelt elnök kezdeményezésére 44 ország képviselői tárgyaltak itt, fontos nemzetközi jogi szabályokban megállapodva a hadviselést illetően. 1929-ben és 1930-ban további fontos nemzetközi konferenciák színhelye lett Hága, amelynek világhírű Békepalotáját egy évvel az első világháború kitörése előtt, 1913 augusztusában adták át. A mai napig itt ülésezik a nemzetközi bíróság és itt található a nemzetközi jogi akadémia.

A második világháborúban a város sokat szenvedett a hitlerista megszállástól és a szövetségesek légierejének bombázásaitól. Teljes városnegyedek tűntek el, ami viszont lehetővé tette a felszabadulás utáni korszerű városrendezést és az átgondolt újjáépítést. Hága hangulata így megváltozott; már nem az a csöndes, de elegáns város, ami 1940 előtt volt. Akkoriban a királyi udvarnál alkalmazottak, a minisztériumok tisztviselői és a külföldi diplomaták mellett igen sok, a gyarmatokról visszavonult nyugdíjas, de gazdag ember élt Hágában.

Egészen 1900-ig Hága különállott Scheveningentől, ligetek, az un. bosjes választották el a fővárost a tengerparti üdülőhelytől. Hágától északra azóta új városnegyedek épültek ki, egészen Scheveningenig. Délre ugyancsak sok korszerű lakótelep fogad be mintegy százezer hágai lakost. A nagy építkezések sajátos, modern holland építészeti stílust alakítottak ki.

Hága Központi pályaudvaráról, a Hollands Spoorról a széles Spui vezet a Buitenhofhoz. Szó szerinti fordításban külső udvar a neve ennek a nagy térnek, amelyet Hága szívének tekinthetünk, hiszen nem csupán bankok és éttermek, üzletek és tömegközlekedési gócpontok teszik azzá, hanem a világhírű Binnenhof közelsége is.

Mielőtt azonban a németalföldi kormányzók és a rendek székhelyét felkeresnők, a Gravenstraat egy hangulatos kis térre, a Groenmarktra, az egykori zöldségpiacra vezet, ahol a Régi Városháza és a Grote Kerk áll.

Az Oude Stadhuis, a Régi Városháza 1565-ben készült el, amit a 18. és 19. században újra és újra átalakítottak. 1565-ben épült meg a hágai magisztrátus korábbi székháza is, az, amit szintén átépítettek, átalakítottak a 18. és 19. században, majd a 20. században megpróbálták az eredeti formáját visszaadni.

A Grote Kerk, avagy a Sint Jacobskerk (Nagytemplom vagy Szent Jakab-templom) a 15. század közepén egy korábbi bazilika helyén gótikus stílusban épült. Három hajója egyforma magasságú, így lenyűgözően hatalmas belső teret zár magába, és így a „Hallenkerk”, azaz csarnoktemplom egyik legtipikusabb példájaként áll előttünk. A templom belsejében főként a síremlékek tarthatnak érdeklődésre számot. A legszebb síremlék van Wassernaar von Obdam admirálisnak állít emléket, amely a szentély közepén, az oltár helyén áll. A sírt négy jelképes szobor veszi körül: a Hűség, a Bátorság, az Óvatosság és az Éberség alakjai. Az admirális a holland haditengerészet történetének egyik legendás figurája, aki 1665-ben az angol flottával való megütközése közben lowestofti habjainál merült a hullámsírba zászlóshajóján. A szentély falait az aranygyapjas rend jelvényei díszítik, minthogy itt ültek össze 1456-ban Jó Fülöp és lovagjai. A szentélyben két régi üvegablak van, az egyiken V. Károly császár térdepel a Madonna előtt (ő ajándékozta 1547-ben a templomnak az festett ablaküveget, melyet Dirck Crabeth készített). A templom híres orgonája hangverseny keretében minden kedden este felcsendül. A templom tornyában pedig harangjáték szól.

A Buitenhof 33. sz. alatt található a Gevangenpoort, azaz a Börtön kapu. Valaha valóban állt ott kapu, a 13. században Vilmos gróf építtette várkastélyát, s annak egyik fakapuja állt itt. Később a várkastély urai a kaputornyot újjáépítették és tömlöcként használták. Napjainkban a kínvallatás történetét dokumentáló múzeum található itt. Bemutatják többek között azt a kínzókamrát, amelyben Cornelis de Wittet vallatták, hogy beismerő vallomást csikarjanak ki belőle arról, hogy ő bujtotta fel az orániai herceg, Hallgatag Vilmos gyilkosát. Fivérét, Jan de Wittet, Hollandia kormányzóját is itt kínozták. Kínvallatásuknak csak a tömeg beözönlése vetett véget, a két testvért kihurcolták, s a népharag végzett velük. Jan de Witt szobra ma a Plaatson áll, az utókor hálásabban emlékezik vissza rá, mint saját kora.

II. Vilmos király szobránál található a Stadthouder (Kormányzó) kapu a Binnenhofba. A Binnenhof, a belső udvar, a holland történelem leghíresebb helyre, az ország sorsát eldöntő csaknem minden esemény itt zajlott le. A kormányzók és a rendek palotájának belső udvarát jelölte valaha a név, ma az egész épületkomplexumot értik rajta. Három kapuján járnak-kelnek át a gyalogosok, kerékpárosok és autósok, ahol évszázadokkal ez előtt lovagok és díszhintók haladtak át.

A belső udvar közepén található a Ridderzaal, azaz lovagterem. Ez még 1280-ban épült, s a maga idején Nyugat-Európa egyik építészeti csodájának számított, mivel 18 méter szélességben, támasz nélkül tartották a gerendák a tetőzetét. A gótikus terem történetéből néhány nevezetes eseményt említünk: 1432-ben és 1456-ban Jó Fülöp Burgundia uralkodója itt gyűjtötte össze az aranygyapjas rend lovagjait; 1618-19-ben itt raboskodott, a terem alatt a híres jogász, Jan Oldenbarnevelt, míg vérpadra nem küldték. Az akkori vérpad helyén most szép kovácsoltvas kút áll. 1651-ben az Egyesült Provinciák rendjei itt üléseztek. 1904-ben Vilma királynő pedig itt indította útjára azt a szokást, hogy a Ridderzaalban nyitja meg az uralkodó a parlament ülését. Erre az eseményre minden év szeptember harmadik keddjén kerül sor, ekkor van a Prinsesdag (a herceg napja), amikor sor kerül a parlament munkájának ünnepélyes megnyitására. 1907-ben, a fent említett békekonferencia ugyancsak a lovagteremben tanácskozott.

A Ridderzaal mellett található Hollandia grófjának palotája. Az épületkomplexumnak ez a legrégebbi része, 1250 körül építtette II. Vilmos.

A Binnenhof jobb oldali részén található a parlament úgynevezett második kamarája, balra pedig az első kamara látható, melynek szomszédságában a minisztertanács terme van. Más minisztériumok hivatalai is itt sorakoznak.

Maurits herceg kapuján át jut a turista a Mauritshuishoz, Hága híres képtárához. A palota névadójának, Móric hercegnek portréja fogadja a belépőt az előcsarnokban, mellszobrok társaságában. János-Móric (1604-1679) Hallgatag Vilmos egyik leszármazottja, egy ideig Brazília kormányzója volt. Távollétében adott megbízást Pietr Post építésznek, hogy Jacob van Campennal együtt építse meg ezt a harmonikus, olaszos palotát. 1704 karácsonyán leégett a Mauritshuis, túlnyomó többségét újjá kellett építeni. A tűzvész során az eredeti belső díszítés szinte teljesen eltűnt. Sok viszontagságon esett át a palota, míg magas állami vendégek elszállásolására nem szolgált. Végül egy királyi döntés nyomán vált királyi képtárrá. Rembrandt, Vermeer és Rubens képein kívül számos értékes képet tekinthet meg a látogató. A múzeum anyaga a németalföldi kormányzók és az Orániai-ház személyes műgyűjteményéből alakult ki. Az első ilyen műértő kormányzó Johan Willem Friso volt, kinek példáját fia is és unokája is követte. V. Vilmos kormányzó (Friso unokája) vagyona jelentős részét műkincsek (képek, szobrok) vásárlására költötte. Óriási összeget költött például a Govaert van Slingelandt-gyűjtemény megszerzésére, s olyan vetélytársak elől sikerült elhalásznia, mint például II. Katalin orosz cárnő, illetve a francia külügyminiszter, de Choiseul herceg). Az Orániai-dinasztia festményei, szobrai egy időre mégis francia tulajdonba kerültek a napóleoni háborúk idején, s a Louvre-ba szállították őket. Csak 1815-ben kerültek vissza, hosszas diplomáciai csatározásokat követően. 1822-ben került ide Vermeer híres képe, a Delft látképe, s 1828-ban került falára Rembrandt Anatómiai leckéje. 1903-ban egy gazdag arisztokrata végakarata nyomán lett a gyűjtemény része Vermeer Ifjú leány turbánnal c. képe, Bredius művészettörténész pedig hét Rembrandtot hagyott végrendeletében a Mauritshuisra. 1968-ban került a képtárba Frans Hals Nevető gyermeke és 1957-ben vették meg Rubens, a Szűz mennybevitele c. képét. A Rembrandt képek sorából kiemelkednek az önarcképek, amelyeken még a magabiztos, a siker mámorában élő ifjú mestert látjuk, mint az 1634 táján festett önarcképen, ahol tiszti egyenruhában, forgós kalapban díszeleg, de érezhetően maskarának tekinti az egészet… Teljesen más a halála esztendejében festett kép, a turbános önarckép. Ekkor már minden szerettét eltemette, már Titus fiát is a temetőbe kísérte. Szomorú tekintet, nehezek a vonások, kétségbeesésnek még sincs nyoma, csak elszántság látszik minden baj és vész vállalására.

A Mauritshuisból távozóban a Plein-re ér a turista. Arra a nagy térre, amelynek közepén Hallgatag Vilmos Royer által 1848-ban bronzban megmintázott szobra áll.  A teret minisztériumi épületek veszik körül. A külügyminisztérium palotája például valaha Amszterdam követeinek szálláshelyéül szolgált.

A közelben lévő négyszögletes kis tó a Hofvijver. Régi patríciusházak és évszázados paloták veszik körül a tavat, amelynek felszínén hattyúk úszkálnak. E büszke madarakat megtaláljuk Hága címerében is.

A Korte Vijverbergen találjuk az 1636-ben a Szent Sebestyén íjásztársaság székházaként épült palotát, a Doelent, amely ma országos művészeti központ. A Lange Vijverbergről szép a rálátás a városra: a házak tornyai és a háztetők kontúrjai festői módon rajzolódnak ki a tó fölött. Az ódon épületekben követségek találhatók.

A Lange Vijverberg 14. szám alatt található a Kostuum Museum, amely – nevéből is láthatóan – a ruházkodás múltját mutatja be a 18. század közepétől napjainkig. Cruys Voorbergh holland színész alapította a múzeumok, hogy az utókor elé tárja, miképpen öltözködtek hazájának polgárai és hölgyei a különböző korokban. Az egyes termekben a bútorzat is igazodik az adott kor ízléséhez, csak úgy, mint a használati tárgyak, ékszerek, szobadíszek. Külön értéke a múzeumnak egy 1900-as években készített babaház, ami a 18. századtól kezdve nemcsak divatos gyermekjáték volt Hollandiában, hanem a felnőtteknek is örömet okozott. Az arisztokrácia és a nagypolgárság otthonainak tökéletes, kicsinyített másai készültek el a babaházak formájában. Semmi sem hiányzott belőlük, sem a bútorzat, sem a konyhai eszközök, sem könyvek, sem ruhadarabok a szekrényből. E babaházak felbecsülhetetlen értékét az aprólékos, művészi munka adta, azon túl, hogy drága fából vagy elefántcsontból faragták ki őket.

A környék telis-tele van régi, elegáns épületekkel. A Kneuterdijk 8. sz. ház volt valaha Johan de Witté, ugyan ebben az utcában a 22. szám alatt áll a pénzügyminisztérium, s végül a névadó Kneuterdijk-palota, amely a 13. században épült. A Királyi Színház a Korte Voorhout-on az egykori Nassau-Weilburg-palotában működik, szép, félhold alakú homlokzatát 1765-ben Pietr de Swart építette.

A Prinsessegrachton a csatornára néző, fehér kövekből és vöröstéglából épült házak és óriási ablakaik láttán az idegen maga is észreveszi a holland sajátosságot: a holland családok a földszinti, félemeleti ablakokon át szabad betekintést engednek az utcán haladóknak, nem zárkóznak redőnyök és spaletták mögé. Mindenki sokat ad arra, hogy szép legyen a szalonja, meleg fényt árasszanak az állólámpák, csillárok, kintről nézve is mutassanak a bútorok. A Prinsessegrachton található a Képzőművészeti Akadémia. Reprodukciógyűjteménye az emberi kultúra minden híres szobrát, monumentális művészi alkotását bemutatja. Ugyan ebben az utcában található a Meerman-Westreenen Múzeum, azaz a könyvmúzeum. Johan Meerman a 19. század elején a tudományos és képzőművészeti gyűjtemények igazgatója volt, maga is műgyűjtő, akinek könyvtára felbecsülhetetlen értéket képviselt. Halál után mindenét elárverezték, a hagyaték nagy részét van Westreenen báró felvásárolta és a holland államra hagyta azzal a kikötéssel, hogy múzeumot rendezzenek be a gyűjteménytől, amelynek az igazgatója a királyi könyvtár mindenkori direktora legyen. A múzeum céljaira hagyományozta a Prinsessegrachton lévő palotáját is. Ennek termeiben állnak ma az egyiptomi papiruszok, középkori kódexek, ősnyomtatványok, több száz éves bibliák.

A Koninklijke Biblioteek, azaz a Királyi Könyvtár a Lange Voorhout 34. sz. alatt áll, gazdag múltú, impozáns palota, amely számos érdekes ritkaságot tartalmazó könyvtárgyűjteménynek ad otthont. Az építő Daniel Marot, aki a protestánsok üldöztetése idején Hágába menekült Franciaországból. Ő honosította meg Németalföldön a XVI. Lajos korának építészeti stílusát. III. Vilmos szolgálatába szegődve követte őt Angliába is, amikor az megszerezte az angol trónt. Eredetileg egy gazdag francia hölgy megrendelésére épült, később magas állami vendégek elszállásolására szolgált, a 19. század közepén a holland uralkodóház tagjai lakták, míg végül könyvtárnak rendezték be. A könyvtárban őrzik, többek között, azt a Bibliát, amelyet 1689-ben angol királlyá koronázása alkalmából kapott ajándékba III. Vilmos. A Biblián a szerencsétlen véget ért Stuart Mária kézjegye is felfedezhető.

Hága egyik legrégebbi temploma a Kloosterkert, a Lange Voorhout és a Pakstraat sarkán található. 1400 táján alapította itt Margaretha van Kleef a domonkosrendiek kolostorát. A Lange Voorhout egyébként minden csütörtökön régiségek, kuriózumok piacává változik át, májusban a geránium piacát rendezik meg, júniusban pedig itt tartják a Haagsche Paardendagen-t, azaz a hágai Lovasnapokat.

A Prinse-Gracht az egykori csatorna helyén húzódik, fő nevezetessége a Bredius Múzeum, amelyet a Mauritshuis volt igazgatója, Abraham Bredius művészettörténész egykori otthonában rendeztek be. Itt Hága város tulajdonában lévő műkincsekből álló gyűjteményt tekinthetünk meg. Különösen gazdag a Rembrandt-rajzkollekció. Innen nem messze található a domus Spinoza. A filozófus ebben a házban élte le életének utolsó pár évét. Képek mutatják be életét, látni itt leveleit, s a rá vonatkozó dokumentumokat.

Javastraatról találunk el a Mesdag Múzeumhoz. Hendrijk Willem Mesdag festőművész otthonából lett a múzeum, különös körképe, a Panorama Mesdag, a főváros sajátos látványossága. (a tengert Mesdag festette meg, a falut a felesége, aki szintén festő volt. Még két festő dolgozott a képen: Bock a dűnéket, Breitner a katonákat ábrázolta. A Mesdag panoráma négy hónap alatt készült.) A 19. század végi gazdag polgárház érdekességét az adja, hogy falai között szinte megállt az idő. Mesdag végakarata volt, hogy csak akkor hagyja az államra otthonát és műgyűjteményét, hogy ha a képeket, szobrokat érintetlenül hagyják, azokból sem el nem vesznek, sem hozzá nem tesznek. Így aztán egy művész (pontosabban egy művész házaspár) ízlését, egy adott kor értékítéletét ismerhetjük meg. A bankárból lett festő 35 éves korában kezdett el festeni, témául főként a tengert választotta.

Hágában ezen túl még található Postmuseum, valamint Királyi Éremgyűjtemény a numizmatika rajongói számára. A gyűjtemény alapját Bonaparte Lajos teremtette meg a korábbi helytartók kollekcióinak egybegyűjtésével. Ezt gyarapították később magángyűjtők. Van itt Cserkészmúzeum is. A korábbi Királyi palota (Koninklijk Paleis) a Hoge Wal és a Mauritskade kereszteződésében áll. A 16. század elején épült. A palota előtt található a holland történelem nagy alakjának, Hallgatag Vilmosnak a szobra. Falai között ma a holland társadalomtudományi intézet működik.

A Mesdag Múzeum közelében található Hága világhírű épülete a Békepalota, a Vredepaleis. Az előtte lévő teret Carnegiepleinnek hívják Andrew Carnegie amerikai milliomos után, aki 1903-ban másfél millió dollárt adományozott a holland kormánynak, hogy a nemzetközi döntőbíróság befogadására méltó palotát építsenek. (Németalföldnek a 17. század eleje óta nagy a tekintélye a nemzetközi jogban, hiszen akkor élt és munkálkodott Hugo Grotius, a kor legnagyobb jogásza). A békepalota alapkövét 1907 nyarán helyezték el, 1913-ra készült el. 1922-ben az állandó nemzetközi bíróság székhelye lett. 1946-ban az ENSZ legfőbb bírói szerve, a Nemzetközi Bíróság lépett ennek helyébe. Az épület turisták számára is látogatható. A belső tér dekorálásához számos nemzet is hozzájárult. Magyarország ajándékával, melyet az Országos Magyar Iparművészeti Társulat pályáztatását követően választotta ki egy zsűri. Az eredmény a földszinten található nagyméretű barna majolika díszedény, amelyet négy oroszlán tart. Az edényen látható a magyar címer is. Az épületben az egyik legszebb helyiség az un. japán terem, melynek falait sok négyzetméter selyem goblein borítja. Az emberiség fejlődését ábrázoló színes üvegablakot Nagy Britannia ajándékozta. A tárgyalókban a székek támláján az eljárásra jogosult bírók országainak címere található. A palotát körülvevő kert rácsozatát Németország, a bronzkaput Belgium, a lépcső márványát Olaszország, a szőnyeget a török szultán, a gobleineket Franciaország, az ezüst tintatartót Spanyolország ajándékozta, és még sorolhatnánk a nemzetek ajándékait.

A Békepalota közelében található az a liget, amely valaha Hágát és Scheveningent elválasztotta, amely mára már összezsugorodott, hiszen villanegyedek számára alakítottak ki rajta telkeket.

A Sint-Hubertuspark mellett van Hága további idegenforgalmi attrakciója a Madurodam, a liliputi város.  Nevében egy fiatal holland diák emlékét őrzi, aki részt vett a Hitler-ellenes németalföldi ellenállási mozgalomban, majd Hitler egyik koncentrációs táborában lelte halálát. Itt a holland városok kicsinyített mását lehet látni az 1952-ben alapított, azóta évről évre gyarapodó Madurodamban: ősi paloták láthatóak polgárházak mellett, amely az egymást követő korszakstílusok jellemzőit tárják fel a látogató előtt. Madurodamban minden mozog, élet van a miniatűr városban, járnak a parányi villamosok, a csatornákon hajók, fények a világítótornyokon. Este még érdekesebb, hiszen az igazi vendéglők teraszáról letekintve olyan, mintha néhány száz méter magasban repülne egy város felett.

A modern holland építészet egyik kiemelkedő alkotás a miniváros közelében. A Congresgebouw, amely 1964-ben épült, és egy igazi óriási koncert- és kongresszusi központ. Ennek szomszédságában áll a holland főváros legnagyobb múzeuma, a Gemeentemuseum (Városi Múzeum). Ennek földszintjén porcelán kiállításokat látunk, olasz majolikákkal, fajanszokkal, még a középkorból.  Aztán a világhírű delfti porcelánok következnek. Majd egy amszterdami patríciusház miniatűr mása, egy 17-18. századi babaház. Sok gyönyörű bútort is láthatunk itt, ami annak az eredménye, hogy minden régi ház lebontásakor, minden ősi családi otthon felszámolásakor a múzeum képviselői vásárlóként megjelentek. A múzeum képzőművészeti gyűjteményét az 1820-as évektől napjainkig öleli fel a festészetet, különösen a modern irányzatokat. A modern magyar művészek képeit is felfedezhetjük itt, például Moholy-Nagyéit is. A múzeum érdekessége a zenetörténeti gyűjtemény is, ahol 16-17. századi hangszereket is találunk, olasz lantok, hegedűk, violák és csembalók társaságában, de vannak itt a 19. századból származó zsiráf és piramis formájú zongorák, amik persze a kor túlkapásai voltak, de mindenesetre szó szerint kiemelkednek a többi instrumentum közül. A zenetörténeti rész másik fele az egzotikus népek és tájak különös hangszereivel ismerteti meg az ide látogatót: az indiai sarangival, sitarral, afrikai dobokkal, az óceániai szigetvilág livikájával. Természetesen a múzeum foglalkozik Hága történetének tárgyi és művészi emlékeivel is, a 16. századtól napjainkig. A céhek emlékei éppen úgy nem maradnak ki, mint a várost a különböző korokban bemutató festmények, vagy a helyi kormányzók, városatyák, politikai nagyságok portréjai.

A hágai városligetben található a Huis den Bosch (a Ligeti ház), amely a holland uralkodó magas rangú külföldi vendégeinek elszállásolására szolgál. Csak augusztus hónapban teheti be a lábát az egyszerű ember. Az épület 1647-ben épült Frigyes-Henrik orániai herceg özvegye számára, amelyet később kibővítettek. 1899-ben ennek a palotának az un. Orániai termében gyűlt össze az első hágai békekonferencia.

A híres tengeri fürdőhely, Scheveningen annyira egybeépült már Hágával, hogy helyi tömegközlekedéssel is kijutunk (villamoson). A holland festők, főként a hágai iskola tagjainak kedvelt tanyája volt Scheveningen: a part örökké ismétlődő, mégis változatos témát kínált, a nap, a pára, a felhők mindig más-más megvilágításba helyezték a természeti környezetet. A 19. század végéig nem is volt más Scheveningen, csak egy halászfalu, amelynek neve már 1280-ban felbukkan egy krónikában. Az ősidők óta településként ismert falut a századok során időről időre megemlítik a krónikák, főként valamely természeti katasztrófa idején, amikor a tenger elborítja, s újjá kell építeni. A régi halászhagyományokból mára már szinte semmi nem maradt, kivéve azt a pünkösdi néphagyományt, amely a heringhalászat kezdeteire emlékezik vissza. Ilyenkor a parti sétány telis-tele van emberekkel, a tengeren pedig zászlódíszben sorakoznak fel a hajók. Hasonlóan színpompás esemény a júliusi nagy regatta.

Scheveningenben a Strandweg tele van tengerre néző szállodákkal, üzletekkel, s számos kaszinót is találunk a közepén. A Strandweg közepéről nyúlik be a tengerbe a „pier”, azaz a sétánymóló, amelynek a végén három kis szigetforma várja a látogatókat. Az egyiken egy kilátótoronyból gyönyörködhetünk a szép panorámában, a másikon egy étterem, a harmadikon pedig egy játékterem található. Két emlékmű is található a Strandwegen, az egyik egy első világháborús, a másik pedig 1865-ben készült I. Vilmos 1813-as holland földre lépésének emlékére. I. Vilmos ekkor Hollandia függetlenségéért szállt partra Napóleon ellen, valamint azért, hogy megszerezze magának a holland trónt. Az obeliszk persze eltörpül a 30 méteres világítótorony mellett. Scheveningben Aquariumot is találunk, no meg a Magyar Nagykövetséget is a Hogeweg 14. szám alatt, s itt van a konzulátus is valamint a kereskedelmi kirendeltség.


Hága
forrás: kattintson ide