Keresés:

ausztria.co on Facebook
Leiden
innen: ide:
Gps koordináták:

Find more about Weather in Leiden, NL

 

Leiden

Hága szomszédságában, az Amszterdam felé vezető autópálya mentén található az 1575-ben alapított egyeteméről híres Leiden. Az egyetem egy érdekes választás során jött létre: Hallgatag Vilmos választást hagyott a leideni városvezetőknek: adómentességet akarnak-e vagy egyetemet? A városatyák bölcsek voltak: az adómentességet egy új uralkodó visszavonhatja, de egy már megalapított egyetem megmarad. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a ma is működő Leideni Egyetem. A közel 120 ezer lakost számláló város gazdag történelmi emlékekben, múzeumokban, és nem hiányzik a korszer ipar sem a palettáról.

Vitatott, hogy Leiden lenne a rómaiak Lugdunum Batavoruma, bizonyosabb inkább, hogy a 9. század elején a Rajna két ágának egybefolyása által képzett földnyelven épült vár, a Brucht képezte az alapján a holland városnak. A 10. században terjesztették ki Hollandia grófjai az akkor már Leithen néven ismert településre a hatalmukat. Egy 1206-ból származó oklevél Rijnald központjaként említi a helységet. A 15. században már nagyváros, amelyet a szövés-fonás tett gazdaggá. Németalföldön akkor lett igazán híressé Leiden neve, amikor 1573-ban és 1574-ben állta a spanyolok ostromát. Még ma is megünneplik minden év október harmadik napján a spanyol seregek elvonulásának évfordulóját. Gyásznapnak számít viszont az nap, amikor egy 80 ezer fontnyi lőszer felrobbant egy puskaporral teli hajón 1807 januárjában. A közeli városnegyed házainak egy részét lerombolta a detonáció. Leiden másik nevezetessége, melynek gazdagságát köszönheti, a nyomdaipar. Nem csak Hollandia nyomdaipari központjai is a város, de bizonyos értelemben még világközpontnak is mondható, hiszen ritka nyelveken is nyomnak itt könyveket immár két évszázada. A leideni nyomdászoknak nem jelent nehézséget, ha iráni vagy indonéz könyveket kell megjelenéshez segíteniük. A város leghíresebb nyomdász-dinasztiája az Elsevier család, Louis Elsevier volt a megalapítója a 16. század második felében. Leiden másik világhírű szülötte: Rembrandt Harmensz van Rijn.

Leidenben csábító látnivalók s a kanyargós utcák labirintusa várja a turistát. Történelmi központja a korábban említett Burcht, amelyet Dán Harol építtetett a frankok támadásai ellen. Egy mesterséges domb-félére épült a Rajna két ágának egybefolyásánál. A Burchsteg vezet fel az egykori várhoz, melynek udvarán ünnepi fogadásokra is alkalmas épület található, a bejáratánál pedig Leiden város címerét látjuk: egy oroszlánnal, no meg a város híres jelszavával: Pugno pro patria – a hazáért harcolok…

A Burcht közelében található a Hooglandse Kerk, amelyet 1590 környékén építettek késő gótikus stílusban. Belső terében a kettős síremléket érdemes megtekinteni: Anna de Merode, Hallgatag Vilmos egyik feleségének és fiának, Nassaui Jusztinnak a sírjai láthatók itt.

A Bruchttal szemben a Nieuwe Rijn túlsó partján található a Városháza, amely előtt a folyó vízén átívelő hidat a Korensbeursburgot találjuk, s amelyet a leideniek úgy hívnak: „A mi Rialtónk…” A Városháza a 16.-17. században épült, de 1929-ben egy tűzvészben majdnem teljesen megsemmisült. Sajnos csak homlokzatának egy részét sikerült megmenteni, mögötte építették fel a modern Városházát.

A Breestraat, azaz a Széles utca talán már több mint ezer esztendős. A Városháza melletti kereszteződésben a Blauwe Steen (Kék kő) jelöli azt a helyet, ahol a középkorban a kivégzéseket rendezték, ahol a halálra ítéltekre lecsapott a hóhér bárdja. Kicsit arrébb egy csodálatos 16. századból származó ház, a Rijnlandhuis található, amely a térség vízmérnöki hivatalának adott helyet 1578-tól kezdve.

A város leghíresebb temploma a Pieterskerk, amely a 15. század első felében épült gótikus stílusban. Tornya 1512-ben egy iszonyú erejű szélvihar eredményeként ledőlt. Belseje dísztelen, köszönhetően az 1566-os képrombolásnak, bár az utóbbi időben sikerült a falfestményeket rekonstruálni. Ez a templom is, mint annyi más holland templom, tele van sírokkal. Az egyik leghíresebb egy bizonyos Coccejus professzor sírja, egy három évszázaddal ezelőtti teológia professzor sírja. A sír azért nevezetes, mert a leideni egyetem vezetői 1940 őszén úgy döntöttek, hogy ide rejtik a rektori, dékáni láncokat és pecséteket. Bár ezek nélkül nem avathattak doktorokat a hitleri megszállás éveiben, de ugyanakkor megakadályozták, hogy a kollaboráns fiatalok doktorátushoz jussanak. A templom Kloksteeg felőli falán és a vele szemben található házon két emléktábla is őrzi John Robinson lelkipásztor nevét, aki a 17. század elején gondját viselte az Angliából ide menekült puritánok lelkének. Halálát követően az ő híveiből toborzódtak az Újvilágba induló Mayflower utasai.

Leiden egykori „latin iskolája”, ahová Rembrandt is járt, a Lokhorstraatban van. Az 1670-ben épült ódon ház ma is oktatási intézményként funkcionál, az egyetem egykori jogi intézete.

A régiségek múzeuma, azaz a Rijksmuseum van Oudheden a Rapenburgon található, egy 17. században épült komor épületben. A múzeumot I. Vilmos király, Hollandia első uralkodója alapította, aki egyetlen hatalmas gyűjteményben akarta látni a hágai, utrechti, amszterdami, stb. múzeumokban volt archeológiai anyagokat. Különöse értékes a múzeum egyiptomi régészeti részlege, ahol több mint 4000 esztendős szobrokat, múmiákat is láthatunk. Kiemelkedő az Akhet-hotep-her pap életét bemutató dombormű, amely feltehetőleg időszámításunk kezdete előtt 2400 évvel épült. A görög és római régiségek, valamint mezopotámiai leletek mellett Hollandia földjében találta történelem előtti, a gallok korából való, majd római kori tárgyakat is bemutatnak itt.

A Rapenburg volt egyébként Leiden első védőfala. A város csatornái közül a legszebb, legfestőibb itt húzódik: sötétkék vizére két-háromszáz esztendős patríciusházak ölelik körbe. Gondosan megmunkált és gazdagon díszített homlokzatuk, kovácsoltvas erkélyük olyan, mint amilyeneket a delfti porcelánokon látni. Itt laktak a professzorok, a kereskedők, a városatyák, a hajótulajdonosuk. Ma már az épületek többsége az egyetemé, s annak intézeteié.

S itt van maga az egyetem is, a város büszkesége. Négyszáz éves falai keveset változtak azóta, hogy 1578-ban elhangzottak az első előadások. Tölgyfa lépcsőivel, hatalmas oszlopaival, boltíveivel, előadótermeivel megelevenednek a régi egyetemi hagyományok: nem is olyan régen a diákoknak szobákat kiadó asszonyok még latin nyelven hirdettek. Az is a tradíció része, hogy a holland királyi házból a hercegnők itt folytatják tanulmányaikat. A Leideni Egyetem főként orvostudományban és a jogtudományban vezeti a holland egyetemek ranglistáját. Az egyetemen belül működő Academisch Historisch Museum látogatható az egyetemi botanikus kerttel együtt.

A Rapenburg végénél egy nagy park található, amely Van der Werfrő, a leideni polgármesterről van elnevezve, aki oly hősiesen állta annak idején a spanyolok ostromát. A park azoknak a romoknak a helyén jött létre, amelyek az 1807-es robbanás után a népes városnegyed házaiból maradt. A Szent Lajos-templomon és a Lodewijkskerk épületén, amelyet a 16. század közepétől gyapjútőzsdének használtak, kívül semmi sem maradt a negyedből. Később azért lett templom ez utóbbiból, mert a robbanás után szinte teljesen épen megmaradt, ami csodaszámba ment.

Rembrandt szülőháza ma már nincs meg, csupán egy emléktáblát találunk a Weddesteeg egyik házán, melynek helyén állt a híres festő szülőháza. A Weddesteeg sarkán volt valaha Rembrandt apjának a malma. A Noordeindén Rembrandt mellszobrával találkozunk.

Leiden leghíresebb múzeuma a Stedelijk Museum, vagy más néven a Lakenhal, amely 1640-ben épült a posztócéhesek házaként. A céh tagjai az udvaron gyűltek össze, hogy az elkészített árut megtekintsék, ellenőrizzék minőségét, megőrizzék a leideni posztó jó hírét. A 19. század nem pusztán a gyáripari termelés kezdete, hanem a leideni textilgyártás visszaesése is. Ekkor az épület már elveszítette eredeti rendeltetését, kórház lett, amely meg is telt az 1847-es kolerajárvány idején. Később a városi történelmi emlékeket itt kezdték el összegyűjteni és kiállítani. Az óta az épületet többször is restaurálták, bővítették. De a posztósok céhére való utalások díszei, például azok a domborművek, melyek a gyártás fázisait ábrázolják, még mindig megtalálhatóak az épületben. A jelenlegi képtár leghíresebb darabjai két Rembrandt-mű, ám a múzeum fő értéke Lucas van Leyden híres hármas oltártáblája, az Utolsó ítélet. A művészettörténészek kiderítették, hogy összesen 35 fontért készítette el a művész, aki, mint azt neve is mutatja: leideni származású volt, s a 14-15. század fordulóján élt és alkotott. A mű a Pieterskerk keresztelőkápolnájába készült, s sikerült a képrombolók elől megmenekíteni. Később a város polgármesterének dolgozószobájába került. Híre messzi tájakra is eljutott, olyannyira, hogy III. Rudolf császár annyi aranyat akart érte adni, amennyivel ezt a szárnyas oltárképet be lehet fedni. A leideniek azonban ragaszkodtak Lukács mester festményéhez és nem adták a képet. A Lakenhal mesés iparművészeti gyűjteménye mellett várostörténeti anyaga is igen gazdag. Leghíresebb darabja az a rézfazék, amelyben a spanyol ostrom alól felszabadulva az első egytál-ételt főzték Leiden éhes polgárainak: burgonya, répa, hagyma főtt együtt az éhes lakosság részére. Ez az egytál étel „Hutspot” néven a mai napig megmaradt a holland konyhában.

A múzeum környékén egy régi malom található, a De Valk, amely a város utolsó szélmalma. A régi molnárok életét és munkáját mutatja be sok-sok tárgyi emlékén keresztül. Minden októberben megtartják a szélmalmok napját: Hollandia 300 még működő szélmalmát kicsinosítják, feldíszítik és ünneplik.

Leidenben két városkapu maradt épen az egykori városfalakból. A Morspoort 1669-ből, a Beestenmarkt (állatpiac) közelében található. A Beestenmarktól indulnak egyébként azok a hajók, amelyek a leideni csatornák világában körbeviszik a turistát.

Érdeklődésre tarthat még számot a leideni Természettudományi Történet Múzeuma, amely sok érdekes fizikai és egyéb érdekes találmány első példányait, prototípusait gyűjti össze s mutatja be az érdeklődő számára. Bizonyára mindenki ismeri a „leideni palack”, azaz az első elektromos kondenzátor ősét: nem véletlen tehát, hogy a találmányok egyik holland hazája Leiden. Az előállítás eszközeit megtalálhatjuk a múzeum anyagában is. Szintén itt őrzik Christiaan Huygens fizikus, matematikus és csillagász eszközeit. Huygens a Saturnus gyűrűjének felfedezője volt, s ő volt a fénytan megújítója is. Megtalálható a gyűjteményben a tudós távcsöve, optikai lencséit, s az ő kezéből kikerült első ingaórát is. A mikroszkópok termében Leeuwenhoek első kísérleti eredményeinek bemutatását láthatjuk. A botanika, fiziológia, zoológia, geológia történetének számos érdekes emlékét is ez a múzeum mutatja be. Egy terme a középkor végén élt alkimisták laboratóriumát varázsolja a látogató elé.


Leiden
forrás: kattintson ide