Keresés:

ausztria.co on Facebook
Maastricht
innen: ide:
Gps koordináták:

Find more about Weather in Maastricht, NL

 

Maastricht

Maastricht, Limburg fővárosa, a Maas két partján fekszik, ott épült, ahogy a római út Kölnből Tongeren irányában a folyót átszelte. A város neve a római Traiectum ad Mosam-ből (Mosa átkelője) származik: Tacitus így nevezte a Maas gázlóját és hídját. Maastricht neve összeforrt az Európai Uniót létrehozó szerződéssel, amelyet a város neve után Maastrichti Szerződésnek neveznek.

Az első települést a rómaiak hozták létre és Szent Servatius (Szervác) püspök a 4. században itt székelt. A meroving időkben erőd állt itt, s Servatius sírja fölé bazilikát emeltek. 1147-ben Szent Bernát itt szólította fel a keresztény fejedelmeket a második keresztes hadjáratra. A város fénykorát a 13-15. században élte meg, amimkor szövet- és posztókereskedelme felvirágzott, de sokat számított az is, hogy Servatius sírja búcsújáróhely lett, ahová messzi földről is érkeztek zarándokok. A spanyol időkben gyakran cserélt gazdát a város, majd a 17. században a Napkirály ostromolta, s sikeresen be is vette 1673-ban. A párizsi Porte Saint-Denis ennek a győzelemnek az emlékére épült. A város falai alatt esett el egy bizonyos d’Artagnan kapitány, aki később Alexandre Dumas regényhőseként vált hallhatatlanná. 1815-ben a németalföldi királysághoz csatolták, de később a belgák és a hollandok háborúskodása idején viszonylag független tudott maradni. Később belga területen holland beékelt felségterület volt, míg aztán egy 1867-es döntés véglegesen Hollandiának nem ítélte az egész keleti Limburgot és székhelyét, Maastrichtet. A második világháborúban viszonylag keveset szenvedett a harcokban. A felszabadulást a lakosság a közeli Szent Péter-hegy föld alatti barlanghálózatában élte meg.

Maastricht fontos iparváros is, cement, gumi, porcelán, üveg és kerámiagyártással is foglalkoznak, levegője ennek ellenére mégis sajátosan történelmi. A Wilhelmina Singel visz a Vilma királynő nevét őrző hídhoz, ahonnan csodálatos rálátás nyílik a város ősi hétlyukú kőhídjára a Szent Szervác-hídra, amelyet a 13. század végén épült egy fahíd pótlására, amely 1275-ben egy körmenet súlya alatt beszakadt. A félkörben haladó út az egykori várárok helyén húzódik. A Markt-on álló Városháza a 17. században barokk stílusban épült, a Sint Matthiaskerk felé tartva J.P. Minckelers, 18. századi fizikus és kémikus szobrát látjuk, mivel a maastrichtiek úgy tudják, hogy a pap-tudós itt találta fel 1783-ban a világítógázt. A Mátyás-templomot a 13. században a város takácsai építtették. Kétszáz évvel később kapta meg alacsony, vaskos tornyát, és külsejének késő gótikus jegyeit. Belsejében egy gyönyörű 15. századi Piétà látható.

A Martról ellenkező irányba indulva érünk a Dinghuishöz, a 16. század elején épült Régi Városházára. A Vrijhofról, a hársfák alatt elterülő térről gyönyörű a kilátás a Sint Janskerkre és a Szent Szervác templomra. A tér valaha vesztőhely volt, például itt csapott le a hóhér bárdja 1485-ben Guillaume de La Marck nyakára. (ő volt az „Ardennek vaddisznaja”, amely nevet korának politikai intrikusaitól kapta.

Liége püspöksége uralta a térséget, hatalmát a város felett ma is jelzi egy oszlop a Vrijthof egyik sarkában. A püspök úr rezidenciája a tér délkeleti sarkában áll, a 16. század végi épületet gótikus stílusjegyek jellemzik. Ma úgy nevezik: a spanyol kormány háza, mivel az első emeleti ablakok néhányán V. Károly és II. Fülöp címerét lehet felfedezni.

A Sint Servaaskerk Hollandia egyik legrégebbi temploma, 570 körül épült Monulf és Gondulf első bazilikája a névadó sírja felett. Kereszthajóját egy másik Gondulf prépost szentelte fel 1039-ben. A 12. században készült félköríves apszisa és a templom nyugati része és a csodálatos déli kapu. A 15. században a lapos fatetőzetet csúcsíves váltotta. Az előcsarnokból két lépcsőn át jutunk el a 19. században restaurált császári terembe, ahova a sekrestyés kíséretében lehet csak bemenni. Ő mutatja meg a templom kincstárát is. A kincsek között van az úgynevezett Szent Péter-kulcs, amelyet a 11. században II. Damasus pápa ajándékozott a templomnak. Az mondják a világon létező két Péter kulcs közül ez az egyik. Itt található a névadó Szent Szervác pásztorbotja, 4. században aranyból készült, drágakövekkel kirakott keresztje, Szent Szervác úti oltára, valamint Krisztus töviskoszorújának egy tövise, keresztjének pedig 15 szilánkja.

A templom nyugati oldalán a János-templom, a Sin Janskerk a 14-16 század között épült, 1632 óta evangélikus. Az 1475 táján készült tornya az ország egyik leggazdagabban díszített tornya, tetejéről páratlan kilátás nyílik a városra. Belsejében sok régi síremlék található.

Maastricht legrégebbi temploma, a 380 táján épült Onze Lieve Vrouwekerk. Egy régi pogány istentiszteleti hely felett épült, s ez volt a 8. század elejéig Maastrichtben maradt püspökség székesegyháza. A templom pusztulását követően a 9. század elején új templomot építettek, ekkor emelték a megdöbbentő hatású donjonnak, középkori vártoronynak beillő, szinte ablaktalan kőtornyot, amely a templom homlokzati részét ma is elfoglalja. Két oldalán egy-egy karcsúbb kerek torony magasodik. A kései román stílus jegyeit mutatja a torony teteje, valószínűleg 1170-1190 között építették. A templom belsejében különböző korok találkoznak: a kincsestárban bizánci ereklyetartó található a 10. századból, a gótikus keresztelőkápolnába 1500 táján került a réz keresztelőkút. Orgonáját 1652-ben készítették el, a szószékét 1721-ben.

A templom mögött emelkedett régen a római kori Porta Regia, de erre már csak a földön elhelyezett kövek emlékeztetnek. A csatorna partján húzódtak a városfalak, az 1229-ben épült Helpoort, azaz a Pokol-kaput ma is látjuk. A kapun túl található az 1775-ben épült Pestis-ház. Két bástya is megmaradt, a Vijf Kopen (öt fej) és a Haat ende Nijt (gyűlölet és irigység).

A város alatt található a Sint Pietersberg barlanghálózata, amely több mint 5 kilométer hosszan kanyarog a város alatt. Az egykori kőbányák folyosóinak kijáratai közül némelyik már Belgiumban van. Itt találták meg a Mosasaurus nevű tengeri őshüllő fejét. Maga a fej körülbelül másfél méter, így az ősállat hosszát körülbelül 10-15 méter hosszúságúra becsülik. A barlangrendszert már évszázadok óta ismert látványosság. Ide vonzotta a véres kezű Alba herceget, Voltaire-t, Napóleont és Zolát is.


Maastricht
forrás: kattintson ide