Keresés:

ausztria.co on Facebook
Rotterdam
innen: ide:
Gps koordináták:

Find more about Weather in Rotterdam, NL

 

Rotterdam

 

Rotterdam nem véletlenül a hollandok büszkesége: Európa legnagyobb és a világ egyik legnagyobb kikötője található itt, és a város szinte a semmiből épült újjá a második világháború pusztítása után. Az ország második legnagyobb városa, több mint hatszázezer fő lakosával. A holland szorgalom, tehetség, akarat és kitartás jelképe. Kikötője 1872-ban vált nemzetközi kikötővé, amikor megépült a Nieuwe Waterweg. Száz évvel később már 32 000 tengerjáró és mintegy 300 000 uszály fordult meg a rakpartok előtt, az óriási hűtőházak és raktárak pedig több millió tonnányi árut fogadtak be, s több százmillió terhet raktak ki a hajókról a partra. 2004-ig a világ legforgalmasabb kikötőjének számított, amikor is Shanghai átvette a „vezetést”.

A város a nevét a Rotte patakról kapta (azaz eredetileg Rotta, amely a Rot (sár, iszap) és az a (víz) szóból eredeztethetően sárosvíz vagy iszapos vízjelentést hordozta), melynek partján valaha egy kis gát (dam) emelkedett a rendszeres áradások megelőzése végett, amelyet 1270-ben építettek, s agát tövében kis halászfalu nőtt ki. Hét évszázad alatt alakult ki a mai világváros, amely 1340-ben kapott városi rangot. A 15. század végéig szinte nincs is említésre méltó, nagyobb Rotterdamhoz köthető esemény. Ezt követően viszont megélénkül a kis város: 1469-ben születik meg a város legnagyobb fia, Rotterdami Erasmus, 1489-ben Habsburg Miksa veszi be a Rotterdamot ostrommal, 1572-ben pedig a spanyoloké lesz a part menti város. A délről jövő hódítók kegyetlenek, de a város lakói számára a legfájdalmasabb az, hogy a spanyolok lezárják a Maas folyót a hajóforgalom elől, így a város fejlődése megreked. Újabb lendületet csak 1600 után vesz a fejlődés, s a Rajna torkolata lévén Rotterdam lesz a német Ruhr-vidék tengeri kapuja. A város vezetőinek már a 17. századtól kezdve állandó gondjuk a kikötő bővítése, s a belső viszi utak rendben tartása, kotrása. 1870 és 1940 között több mint húsz kikötőmedence épül, közülük a Waalhaven a világ legnagyobb mesterséges medencéje. A második világháborút közvetlenül megelőző időkben már 12 000 gőzös horgonyzott évente Rotterdamban. Érthető, hogy a németek miért akarták rátenni a kezüket minél előbb. Az 1940. május 14-i légitámadás során a stukák bombái teljesen elpusztítják az óvárost, a körülötte lévő negyedekkel pedig a tűzvész végez. 250 hektáron lőtték rommá a várost, amelyen szinte minden műemlék is elpusztult: a delfti kapu, a régi zsinagóga, a római kori templom s a Kelet-Indiai Társaság székháza. Később a szövetségesek sorozatos légitámadásai tovább pusztítottak az immár német kézen lévő kikötővárosban. 1944-ben végül – a reményvesztett német hadsereg – a szövetségesek előrenyomulása láttán felrobbantják a kikötőberendezéseket. Rotterdam azonban másfél évtized alatt újjáépült, s ma emlékművek utalnak a temérdek szenvedésre s az építőmunka sikerére. Rotterdam látnivalói két pont köré koncentrálódnak: a vasúti pályaudvar s a kikötő között, amelyek közül természetesen a kikötő számít a legnagyobb és leglenyűgözőbb látványosságnak.

Belvárosi séta

A rotterdami városnéző séta kiinduló pontja az állomás. Már itt feltűnő, hogy a város középületeit vagy a magáncégek székházait domborművek, szobrok, mozaikok díszítik, így a város a modern művészetek szabadtéri múzeumának is tekinthető. A pályaudvar épületén például egy domborművet látunk, amelyen vonatra szálló, illetve megérkezvén villamos felé tartó családokat ábrázolnak. A csarnokban Umberto Mastroianni 1957-ben készült műve, A búcsúzás című műve található.

Az állomástól nyugatra található a forgalmas Weena-n a Groothandelsgebouw, amely 1952-ben Európa legmodernebb építményének számított: a nagykereskedők háza hozzávetőleg 6000 ember munkahelye, irodák és bemutatótermek váltakoznak, raktárak, üzletek, éttermek és kávéházak váltják egymást. Egy másik modern épület a Bouw-centrum, az építési központ, az építőipar dokumentációs és tájékoztató intézete. Henry Moore 1955-ben készített téglamotívumos dombormű-kompozíciója is itt található, s az állomás előtti Hofplein-t a Hilton szálló uralja. A Weena végén jobbra a Coolsingel vezet a Városházához, a Stadhuishoz. Ez flamand reneszánsz stílusban épült 1914 és 1920 között, több ezer cölöpre. Elegáns tanácstermét Marius Richter falfestményei díszítenek. A városháza előtt Johan van Oldenbarnevelt szobra áll, aki Rotterdam tanácsosa volt, s a holland történelem neves alakja.  A Coolsingel és környéke a képzőművészeti látnivalókról is nevezetes. Itt van például a Gabo-konstrukció, amit rotterdamiak csak úgy neveznek, hogy „az az izé…” Egyébként Naum Gabo 1957-ben fabrikálta a konstruktivizmus nevében, ezt az óriás sárgaréz művet. A Városháza előtti téren áll a háború áldozatainak szentelt emlékmű, melyet Mari Andriessen készített. De találkozhatunk kevésbé emelkedett szellemű alkotással is, mint például a hollandi átlagpolgár másával, „Jakab úrral”. L.O. Wenckebach 1959-ben készítette ezt a békésen elbámészkodó, némi iróniát hordozó hollandit.

A Városházával szemben két modern palota áll, melyeknek nevei: Erasmushuis és Holbeinhuis. Mindkettőben elegáns étterem működik. A Holbeinhuis falán az un. Erasmus-mozaik modern eszközökkel igyekszik kifejezni milyen szálak kötik össze Rotterdamot Basel városával, Erasmus halálának helyével. A háttérben a Rajna jelképes ábrázolása, az előtérben pedig Erasmus látható az ifjabb Holbein által készített portré alapján.

A Coolsingel utcán a Blaak és a Schiedamsedijk sarkánál látható Ossip Zadkine világhírű szoborműve: A darabokra tépett város. Ott áll, ahol a város szíve találkozik a kikötővel. A szobor sodró erejű: a lerogyó férfi szíve helyén csak egy űr tátong, hiszen a háborús pusztítás megsemmisítette azt; a férfialak hatalmas keze szinte a felhőbe markol.

A szobor közelében van a Tőzsde a Beurs (tőzsde)-téren. Környékén áruházak sora található, s az üzleti negyed, a Lijnbaan is, amely a maga nemében is ritka építészeti egység. 1953-ban épült, s egy sok évszázaddal korábbi kötélverőműhely nevét őrzi. Itt is találhatóak érdekes szobrok. A Tőzsde épülete mögött pedig a Kruisplein található. Nevezetessége H. van Lith emlékműve, amely Rotterdam lakóinak legyőzhetetlen ellenállását jelképezi: egyszerűen és komoran szimbolizálva a város népének küzdelmét a német megszállók ellen.

A Doelen zene- és kongresszusi palota a világhírű rotterdami filharmonikusoknak ad otthont. Tervezői a „világ legszebb termét” akarták megépíteni a rendelkezésükre bocsátott 30 millió holland forintból. Az 1966-ra elkészült épületben 2200 személyes hangversenyterem található tökéletes akusztikával. Földalatti garázsa 850 autónak képes parkolóhelyet adni.

Mivel az 1940-es légi támadás során ez a városrész szenvedte el a legnagyobb pusztítást, itt nagyon kevés régi épületet és műemléket találunk. Kiégett a Szt. Lőrinc-templom is (Sint Laurenskerk), amelyet azóta már helyreállítottak. A templom előtti téren Erasmus szobra áll. A korábban Grote Kerknek is nevezett templomot a 16. század közepén emelték annak a gátnak a tövében, amely akkoriban a Rotte patak torkolatát védte. Belsejében fából készült szép mennyezet és a szentély kovácsoltvas rácsa figyelemre méltó. A templomnak híres az orgonája, melyen havonta háromszor-négyszer orgonisták koncerteznek.  Számos síremlék is itt található: főképp Rotterdam leghíresebb hajósaié (Witte de With, kortenaer és van Brakel sírjai például).

A tőzsdepalota előtti tértől elindulva jutunk el a város Történeti Múzeumához, amely a Schielandshuisban kapott helyett. Alagsorában egy régi fogadó mása található, ahol ki is szolgálják az ide látogató turistákat. A földszinti termek 17-18. századi bútorokból, szőnyegekből, portrékból egy-egy kor hangulatát próbálják felidézni. A gátak és zsilipek felügyelőségének tanácstermében korabeli térképek, vízmérnöki rajzok láthatók, az emeleti részen pedig a város történetét mutatják be az ásatások és építkezések közben talált leleteken keresztül. A város fejlődését érmék, korabeli festmények és makettek mutatják be, valamint hajók kicsinyített változatai.

Rotterdam leghíresebb múzeuma azonban nem a Történeti, hanem a Boymans-van Beuningen Museum, amely körülbelül félúton található a vasútállomás és az Euromast között. A múzeum hosszú nevének az az oka, hogy két kegyes adományozó emlékét örökíti meg. Boymans a híres utrechti műgyűjtő 1847-es halálakor hagyta 1200 festményből álló gyűjteményét Rotterdam városára, Van Beuningen gyűjteménye pedig 1958-ban került a múzeum birtokába Bosch, Rubens és Rembrandt képekkel együtt. Az 1935-ben épült múzeumi palota a művészettörténet sok évszázadát képviselő alkotásoknak ad teret, így például a festészetben a primitívektől egészen az op art és pop art művekig. Gazdag rajzgyűjteménye van Van Excktől Van Goghig. A látogatót a múzeum előcsarnokában szép szobrok fogadják, így Rodin egy vázlata, Ossip Zadkine bronzmakettje, amely A darabokra tépett város másolata. Az első teremben találkozhatunk Hieronymus Bosch Kánai mennyegzőjével, Tékozló fiújával vagy Krisztus Pilátus előtt című művével. De a múzeum őrzi az idősebb Brugel Bábel tornya című, rendkívüli részletességgel alkotását (több mint 7000 emberalakot számláltak meg a művészettörténészek a képen), Dürer Szent családját, Jan van Eyck Három Mária a szent sírnál című munkáját, s Rubens és Rembrandt számos festményét, így A három kereszt címűt (Rubens) vagy Rembrandt Titus fiát írás vagy rajzolás közben megörökítő csodálatos portréját. A flamand és németalföldi holland művészek mindegyikétől található itt kép, de olasz, francia, mesterek valamint a francia impresszionisták is képviseltetik magukat. A képtáron kívül értékes még a múzeum kerámia- és üveggyűjteménye is, de vannak darabok az ezüst ötvösművészet remekeitől, csipke és ónból készült dísztárgyak és bútorok is megtekinthetők itt.

A múzeum közelében található a Tengerészeti Múzeum (Maritiem Museum „Prins Hendrik”), ahol közel 700 hajómodell tekinthető meg. Megtalálható az 1662-ben készült Zeelandia modellje, amely Eversten tengernagy híres zászlóshajója volt. Eredetiben csak egyes hajórészleteket, díszítő elemeket, felszerelési tárgyakat láthat a látogató. De megcsodálható itt egy négyszáz éves térkép is, amelyet feltehetően Mercator vagy Peter Plancius készített.

A közeli Euromast árnyékában játszóterek, apró medencék váltakoznak a Het Parkban, de megtaláljuk itt a norvég matrózok templomát vagy Vilma királynő emlékművét is. A közeli rakparton pedig a Yacht Club egykori épületében a híres Néprajzi Múzeum várja a látogatókat, ahol csak Európa nincs képviselve, minden más nép, közöttük távoli népek mindennapjainak, múltjának és művészetének bemutatására vállalkozott a múzeum. Rotterdam, mint kikötőváros, elhivatottságot érez a távoli népek bemutatására, hiszen, a holland hajók már sok évszázada eljutottak a Távol-Keletre és Amerikába, Afrikába vagy Óceániába. Találhatók itt tibeti és nepáli vallásos festmények, valamint kínai szobrok. Az indonéziai gyűjtemény a leggazdagabb: a batik és az ikat eljárással készített anyagok mellett megismerkedhetünk az eljárások titkaival is. M. H. P. C. Haan, holland Afrika-kutató szaharai gyűjtése a sivatag őstörténetét mutatja be.

Az Új-Maas partján felfelé haladva egy kis szigetet találunk. Ez egy mesterséges sziget, amit mintegy száz éve köt össze a Vilmos-híd a várossal, mellette pedig egy vasúti híd fut, amelyen gyalogos és kerékpáros forgalom is halad. A sziget neve Noordereiland, s dél felé a Királynő-híd köti össze a másik nagyobb, és természetesen kialakult szigettel a Feijenoorddal, amely ipartelepek egész sorát foglalja magában. A Konninginneburg (Királynő-híd) forgóhíd, hogy megkönnyítse a hajók áthaladását.

Az Euromast a Het-Park és a kikötő határvonalánál emelkedik. A 179 méter magas kilátótoronyból teljes városi körpanoráma élvezhető.  A torony a Maas-alagút északi végénél magasodik 1960 óta. Az Euromast elnevezés jelentése „európai árboc”, s azért ezt választották a névadók, mert a mast szó számos nyelven jelenti szinte változatlan formában azt, hogy árboc. Gyorslifttel tudunk felmenni a körpanorámás, üvegablakú tetőre, ahol étterem működik. Hozzávetőlegesen harminc méteres az a „parancsnoki híd”, amin a látogatót fogadja. Innen Rotterdam kikötőjére is rálátunk többek között, valamint a Willemspleinre a Parkhavenre és a Maashavenre.

A kikötő kétségkívül a város legérdekesebb látnivalója, ám igazi áttekintést csak hajókirándulásokon kaphat az érdeklődő, mivel a szárazföldi utakat sokszor raktárak zárják el. Viszont a Willemspleintől a főidényben igen sűrűn járnak a hajók, s egy-egy hajóút másfél óráig tart.

1870-ben készült el a Nieuwe Waterweg, az Új viziút, amelyen hét percenként halad át egy hajó zsilipek nélkül, akadálytalanul, a tenger és a kikötő között. A hajóforgalmat radarállomások irányítják. A kikötő folyamatosan bővül, jelenleg a világ 20 legnagyobb kikötője közül a rotterdami a 4. helyen áll. A kikötő a város tulajdonában van, s bérbe adják különböző hajótársaságoknak, szállítócégeknek és export-import vállalatoknak.

1958-ban kezdték el az Europort építését, amely a kétszázezer tonnásnál nagyobb vízkiszorítású hajóóriások kikötésére is alkalmas, s összeköti a kikötőt a Meuse folyóval és a Rajnával, s így Rotterdam összeköttetésben áll a németországi Ruhr-vidékkel, Svájccal, Belgiummal és Franciaországgal, sőt a Rajna-Scheldt csatorna által még Antwerpen kikötőjével is. Ehhez még hozzájárul, hogy Rotterdamot az A15-ös számú autópálya valamint a vasúti hálózat is összeköti Németországgal. 2007-ben fejezték be a Betuweroute elnevezésű vasúti vonalat, amely egy újabb összeköttetést tesz lehetővé a Ruhr vidékkel. Ezen felül Rotterdamot éjszakai kompjárat köti össze az angliai Hull városával, ami szintén az Europortból indul.

A kikötő környékén gyárak, olajfinomítók és tartályok is láthatók. A kikötő kőolajforgalma jelentős, a kőolaj többségét a helyszínen finomítják és dolgozzák fel. A Maas-folyó déli partján a hajógyárak láthatók. Ez Europoort ipari komplexumaiban kohók, vegyi gyárak és olajfinomítók is találhatók. Rotterdam tengeri utasforgalma is jelentős, a világ 300 kikötőjével van menetrendszerű összeköttetése. A Maas medre alatt egy óriási forgalmat lebonyolító alagút is épült 1937 és 1942 között. Az 1800 méter hosszú alagút 550 métere húzódik a meder alatt, s külön alagút rész szolgál a kerékpárosok és a gyalogosok számára. A Maas két partját vasúti, közúti, továbbá a metró hídja is összeköti.

A városközpontba visszatérvén a Börze térnél kelet-nyugati irányban az egész belvárost átszeli a Binnenweg és a Nieuwe Binnenweg. Innen jutunk el a város egyik leghangulatosabb részébe, a Delfshavenba. Korábban külön kis település volt, amelynek írásos nyomai már 1389-ben megjelentek, amikor a települést várossá nyilvánították s az 1800-as évek végén csatolták Rotterdamhoz. Régi hangulatot idéz galamdúchoz hasonló homlokzatú házaival, szűk utcáival, amelyeket persze a háború után építettek újjá, hiszen a bombázások itt is mindent a földig romboltak. A városnegyed főterén áll Piet Heijn admirális szobra, a holland kalózé, aki a spanyol gályák feltartóztatásával és kirablásával vált nemzeti legendává és hőssé. Alakjával más holland városokban is találkozhatunk.

Delfshaven történelmi nevezetessége, hogy az amerikai „zarándok atyák” innen indultak 1620. július 22-én az Újvilág felé. Előbb Leidenben gyülekeztek, majd az angliai Southampton kikötőjében szálltak át a Mayflowerre többi hittestvérükkel együtt. A Gabonahordók házában egy múzeum gyűjti össze Delfshaven múltjának tárgyi emlékei között az Új Angliát, és Új-Amszterdamot (mai New York) megalapító „atyák” képeit, a róluk szóló feljegyzéseket, használati tárgyaikat. Emellett az ónfeldolgozásról is található itt tárlat.

A pályaudvar közelében található az állatkert, annak szomszédságában a holland sport nemzeti hősnőjének szobra áll, melynek címe: Az atlétanő. A legendás „repülő holland asszony”, Fanny Blankers-Koen ,a kétgyermekes családanya már nem is volt fiatal, 30 éves, amikor a londoni olimpián négy aranyérmet is nyert. Ráadásul az egyik versenyszámban, a gátfutásban, a startnál bennragadt, s az ötödik gátat le is verte, mégis centiméterekkel előbb ért célba, mint versenytársai.

Az állatkert mellett vezet ki az út a repülőtérre, ahol a város és a kikötő feletti sétarepülésre is be lehet fizetni. Sétahajózásra és vízi kirándulásokra is sok alkalom kínálkozik Rotterdamban. A hajók a Willemspleintől indulnak. Van olyan vízi túra is, amely „hét folyón” halad végig 8-9 óra alatt.

A városban fellelhetők műemlékvédelem alatt álló szélmalmok is. A legrégebbi a Prinsenmolen, vagy más néven a hercegi malom, amely még 1648-ban épült, s azóta is ott áll a Bergseplas és a Voorplas között. A Delftwegen álló De Hoopnak építési dátuma 1712, a Kromme Zandwegen látható De Zandweg nevű malomnak pedig 1723. A város keleti részén, a Kralingse Bos-on található kis tavak a vízi sport kedvelőinek paradicsoma. Egy másik zöld terület a város északi részén fekvő Plaswijek-park kilátótornyával és gyermekparadicsomnak is beillő játszótérrel, kis állatkerttel szintén a kikapcsolódni vágyok számára lett létesítve.

Rotterdam legalacsonyabban fekvő része a Hillegersberg-negyed. Nevét Szent Hildagondára lehet visszavezetni, aki a legenda szerint „a köténye sarkában” hordott össze földet, hogy mestersége dombot emeljen, s arra kápolnát építsen. Az ilyen mesterséges magaslat holland neve terp. Régen a tengerárnak kitett, alacsonyan fekvő területeken a házépítést a terp kialakítása előzte meg. Egy kis magaslaton ma is áll egy Hildagonda nevét viselő kápolna 1426-ból, ami az természeti erők és a háborúk pusztításai ellenére is megmaradt.


Rotterdam
forrás: kattintson ide